Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyomkereső

                 Nyomkereső
                                                                    1.fejezete
                                                    -Én, a magam őrangyala vagyok-

   Élt egy lány egy gyermekien szép vadregényes tájon . A város neve :Portland. Portlandba mindig is furcsa dolgok történnek...
A lány 16 lassan 17 éves. Gyönyörű fekete hajú és zöld szemű lány. A neve ; Rosalia Hope Fallen. A nagyija Rosehopenak nevezte. 
De gyönyörűségét átváltoztatja valamilyen megmagyarázhatatlan természetfellettiség...Félvér... 
Egy Fekete köd az éjszakában...Egy angyal félvére. Csillognak sötét szárnyai az éjszakában. Száll mint a madár pontosítva holló.De sajna nem tudják mi ő...Az emberek 
kitaszítottnak vagy nyomkeresőnek hívják... Azt emlegetik; ˝Fekete, mint a holló... Gyors ,mint a sólyom és szép ,mint egy galamb" 
Rosie magányos, komoly lélek, visszahúzódó határozott személyiség. De titkos mivolta mindig megkönnyíti életét.Apja angyali ágról származó, dicsőséges arkangyal;
Mihály intenegrus(tiszta vérű angyal). Anyja ; Uriel szintén angyal. Fehér szárny, bársonyos hang jellemzi ezt a személyt. Szegény Hope... Csak és csakis ő az angyal
 őrőkletteségre hajlója a FEKETE szárny... Lucifer leszármazottja...De mindenhova beszivárog egyszer egy életben a szerelem...Vajon lehet-e egy angyalnak Őrzője?...Megtudhatod, ha elolvasod :) ;
                
Szeptember 18.Péntek
 "Nem várt nap"

  Álmos fáradt szemmel kinyitom pilláimat az óra felé pillantok;05:45 perc,feltápázkodok és az ajtó felé sietek.Mindig ugyanaz a látvány fogad már 16 mostmár 17
 éve;egy bájos puha ágy,egy szép függöny ami vérpiros, egy nagy szekrény ruhákkal tömve,egy kis komód ugyanúgy ruhákkal tele.
De a szobámba volt még egy kis íróasztal is ami mindig tele volt az én kis "hülyeségeimmel" mütyürökkel.
Kikukucskálok az ajtón, hátha látom anyukámat. Igen meg van a konyha felé siet; 
- Anya !,-szólongatom- Jó reggelt !- a hangom rekedt és fáradt volt.
-Szervusz, Drágám!-a szavai megnyugtató és lágy volt,mint mindig.Vérvörös haja össze volt kötve,de egy tincs mégis a kék szemébe lógott.
Tágra nyitom az ajtóm és lebaktatok a lépcsőn.
-Hol van Skate ?-kérdeztem anyut.
Válaszképpen bökött egyet a fejével.
-Á, szia Skate!-köszönök bátyámnak. Igen,sajna nem én vagyok a legidősebb a családba, hanem a bátyám Skate Fallen, az élsportoló.Barna haj és csillógó 
mélyzöld szem.
(A családban mindenkinek van valamilyen jelzője anyunak ;Uriel,a mennyei; apának;Mihály, az igazságos;a bátyámnak;Skate, Mr. Élsportoló a csajok kedvence;
És nekem; ... Igazából én magam sem tudom... talán a holló vagy a kitaszított. Ez az! Kitaszított, ez illik rám.Milyen jól illik ; Rosehope,a kitaszított,tudom, ne haragudj de picit negatív vagyok )
-Hali!-rikácsolja álmosan.
Visszafordítom anyu felé a fejem;
-Hol van apa?-kérdezem.
-Már dolgozik Drágám, tudod jól-felelte.
-Jah... Igen, Mihály arkangyalosat játszik-gúnyolódtam.
Anyám erre a szóra csak méregetett és azon gondolkodott hogy megbántson vagy se.
-Hope,ez nem játék...-Nem vártam meg a válaszát , mert felfutottam a lépcsőn.
-Anya,tudom...-sugtam oda neki,reméltem hogy hallja.
Bementem a fürdőszobába beleálltam a kádba és gondosan lefürödtem.
Azután egy félórával már készen is voltam;06:30 még csak.
-Indulok is kaját csinálni-mondtam magamnak.
Bemegyek a konyhába gyorsan kenek magamnak egy nutellás kenyeret és megyek is a suliba.
Felkapom a kanapéra rakott táskám és indulok.
-Sziasztok !-búcsúzom-Szia anyu.
-Szia Kicsim-kiált le az emeletről anya és szuper sebességgel(tudunk villámgyorsan futni és teleportálni) ott terem az ajtóba.
-Puszillak, vigyázz Magadra s Fajtádra.
Szívére tett kézzel meghajol(ez azt jelenti hogy tisztel-angyaloknál így van) aztán nyom egy puszit az arcomra. Én ugyan így teszek :).
Kifutok az erdőbe és megállok a Tisztáson ahol egy magányos nyárfa áll.Fenyők, tölgyek és akáciák susogják a szél dalát... Valahol fülemüle dalol, és egy fakopáncs dolgoskodik.Egy patak folyik a Kis tisztástól délebbre úgy 200 méterre.Szép nyárfámnak megsimítom kérges törzsét és ledobom táskámat a fűbe.
Levetem magamról a pulcsim és kimondom az élőidéző varázsigét;
-Primossive-suttogtam és fekete szárnyamat kifeszítve találtam.
-Holló-szólít egy ismerős hang; a tesómé.-Már megint itt bohóckodsz?-nevetett.
-Igen,bátyó!-motyogtam magam elé.
Erre ő magához szorít, és erősen megölel.
-Legalább Te nem hagytál el-suttogtam.
-Miért hagynálak el-nézett kérdőn-Tudod, hogy a családunk szilárdabb mindennél.
-Igen... de nem tudod milyen ez- mutattam a fekete szárnyamra és kibújtam öleléséből.
-Más vagy de...-nem fejezte be mert félbe szakítottam.
-Ez a kitaszítottság jele-ordítottam-Figyelj Skate, Lucifer leszármazottja vagyok!
-Tudom de... Te,Hope az én becses kishugom vagy.-folytatta ellentmondást nem tűrő hangon-És megvédelek amíg csak élek !
A sírás kerülgetett...Igaz sose szerettem sírni de néha nagyon megkönnyítette az életemet. Ígyhát bátyám vállának dölve itattam az egereket.Sírtam hallkan , csöndben és bátyám vigasztalt. Mélyzöld szeme ilyenkor mindig viharos tekintetet ölt fel.
Az erdő csendes és halk volt néha csicsergett csak egy madár.Mintha az élet megállt volna, a fakopáncs nem kopácsolt, a szél nem susogott a fülemüle és minden más madár is abba hagyta a nagy zenebonát. Egy szóval, megnyugtató volt.
-Csssshh...Ne sírj drága Hollóm.-becézett.
-Értettem-pusziltam meg arcát.
-Na gyere ideje mennünk-mosolygott a bátyám- Mindjárt itt a busz.
Az angyalok kilóméterekkel arréb is meghallanak bármit.
-Oké- szipogtam.
Indult meg de én csak biccentettem, hogy menjen előre majd utolérem.
Felkaptam magamra a pulcsim és a tatyóm és megindultam volna , ha nem hallok egy halk nyüszítést a háttérben.
Felugrok és elkezdek sprintelni.
Meglátok egy gyönyörű fekete szőrű farkast akinek megvan sebezve a lába méghozzá dróttal.
Odaszaladok hozzá és megsimítom fejét. Sosem volt még kutyám, de nagyon szeretnék egyszer egyet. Gyorsan kell cselekednem, 
hogy nehogy baja essék ennek az ártatlan állatnak. Kicsi darabkát letépek a pulcsimból és gyorsan bekötözöm.
- Így ni!-suttogtam.
Felálltam és mégegyszer megsimítottam a füle tövénél. Megnyalta a csuklómat...
      A buszmegállóban.; Lekéstem a buszt, de csak én... A bátyám nem. Ebből is látszik hogy mennyire mások vagyunk. Ég és föld.
Őt rajongás , boldogság veszi körül... engem csak magány.
-Haha, látjátok a kisszarkát!-Kacag Lexy.(Az egyik pompom lány)Szőke haj kifestett arc. Ennyi jellemzi őket ! :( Gyűlölöm őket !
-Kitörném a nyakad ha megtehetném !-suttogtam.
Az iskolabusz úgy látszik elment de nekem mindig van kiutam : SZÁRNY
Felrepülök a fellegekbe és a táskámat is magammal hozom. A felhőknek vízillata volt,ami Nekem nagyon izlett. Láttam már a kastélynak tűnő házunkat
vagy századszorra,de most kicsibe sokkal másabbnak tűnt, mint szokott.Most vadnak és szabadnak éerzem magam olyan mintha újra gyerek lennék.
07:45-re beérek a suliba. "PORTLANDS HIGH-ARTHUR VOSTHUST HIGH SCHOOL" legalábbis ez áll a névtáblán megaz ; Ahol mindig jó minden - na persze.
A szekrényemnél látom meg Josh-t. Ő a legeslegesLEGJOBB Barátom kiskorom óta. Barna haj és kedves sárgásbarna szem,erős, izmos test alkat,de akkor is... Ő az én mackóm.
-Csá Rose!-köszönt.-Boldog Szülinapot!- átnyújt nekem egy gyönyörű farkasos medált.
-Jaj,de szép...köszönöm!-ölelem meg.
-Hogy vagy?-viszonozza az ölelésemet :)
-Mostmár Jól.-mosolyogtam...De azonnal kibontakozom öleléséből amint meghallom Brigittet.
-Nézd már a kis turbékoló szarkácskákat !-Gúnyolódott a pompom lányok csapatvezetője,Brigitte.
-Fogd be a szád,Brigitte!-kelt a védelmemre Josh.
-Jaj de cuki Joshi, de ari vagy!-Adta  "Cukorfalat" oldalát Brigitte.
-Hagyj minket békén !-szóltam rá, a bátyám "ellentmondást nem tűrő " hangján.
-Na, ide figyelj te kis...-Majdnem behúzott nekem ...De a bátyám megállította.
-Brigitte, Hagyd békén a húgom !-kiáltott rá.
Brige úgy bepirult, mint egy paradicsom.
-Öhm... Izé, nem tudtam,Skatie hogy van egy ilyen hugod-vicsorgott lenézően.
-Van, és az "ILYEN" helyett mond ki, a nevét !-bosszankodott Skate.
-Igen is,Drága Skate-om-Vigyorgott , mint a tejbetök Brige.
Lepleznem kellett nagy nevetésem. Brigitte és az udvartartása eltotyogott;
-Jaj, kössz,Skate!-mosolyogtam.
-Szívesen-válaszolta és ment tovább...

 

 

 

Cikkek

Nyomkereső 1. fejezete

2015.11.27

 
 

 

Profilkép


Utolsó kép


Elérhetőség

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 4275
30 nap: 146
24 óra: 7